Készítettem egy összeállítást a leggyakoribb jelekről, amik figyelmeztethetnek bennünket, hogy bántalmazottak vagyunk egy kapcsolatban. Sokszor maradnak „láthatatlanok”, észrevétlenek az alábbi jelek, annak ellenére, hogy olyan evidensnek tűnnek. Az áldozatok sokszor hosszú időn keresztül észre sem veszik, hogy bántalmazottak. Figyeljünk egymásra! 

Az élet számos területén akkor érhetjük el célunk, ha azt pontosan megfogalmazzuk. Ha pontosan meghatározzuk, mire is van szükségünk, akkor vágyunk elérése könnyebbé válik. Képzeljük el, fogalmazzuk meg, valósítsuk meg!

Amikor fókuszunk pontosan a célra irányul (legyen ez szóban, írásban, gondolatban) az odavezető út egyenesebbé válik. Fontos, hogy ezek az elhatározások akkor lesznek megvalósíthatók, ha konkrétan meg vannak fogalmazva. Például: "Minden nap eszem két szem gyümölcsöt.", "Minden igyekezetem azon lesz, hogy este 10-re ágyban legyek."
Ha csupán azt a célt tűzzük ki magunk elé, hogy "Holnaptól egészségesebben fogok táplálkozni.", sokkal nehezebb dolgunk lesz betartani azt. Először határozzuk meg, számunkra mit jelent az egészséges táplálkozás. "Holnaptól teljes kiőrlésű kenyeret veszek a boltban." Így máris könnyebben vizualizálható a kívánt cél. A megvalósítása is sokkal egyszerűbb.

Az egyszerűségre törekvés kifejezetten előnyös a kaotikus hétköznapokon. Ha pontos tervünk van, nem kell plusz időt szánnunk a nap közepén a megvalósítás kitalálásának. Hisz mikor is szakítanánk rá időt? Szülőként tudhatjuk, mennyire sodróak tudnak lenni a háztartás, a gyerekek, a munka, a spontán megoldandó feladatok... Sokszor csak rohanunk megállás nélkül, este pedig hullaként zuhanunk a párnáinkra. Mikor jut idő az örömteli pillanatokra gyerekeinkkel, párunkkal? Hogyan őrizzük meg az összetartozást, közelséget?

Egy évvel ezelőtt történelmet csinált a Google DeepMind; az AlphaGo 4:1-re verte Lee Sedolt, a világ egyik legerősebb gó játékosát. A kínai Ke Jie - jelenleg a világon a legerősebb profi gós - ekkor még azt nyilatkozta, hogy ő meg tudná verni az AlphaGo-t.

Azóta az AlphaGo egyre erősödött, a Tygem gó szerveren 2017 januárban 60:0-ra verte a világ legerősebb játékosait. Ekkor már Ke Jie is többször vereséget szernvedett. Az elképesztő eredmény ámulatba ejtette a gósokat, az AI fejlesztőket. A Nature-ben tavaly publikált cikk és a kutatási leírások új alapot adtak a mesterséges intelligencia fejlődésének. Először a japán Deep Zen Go program sikereiről lehetett olvasni; a legendás Cho Chikunnal játszott, de 2:1-re veszített. Ez az eredmény azt sugallta, hogy nem olyan egyszerű még olyan AI-t készíteni, ami megveri a top gó játékosokat. Viszont most a kínai tech óriás, a Tencent az AlphaGo nyomába ért. 

Az igazi kérdés ma már nem az, hogy az ember képes-e felvenni a versenyt az AlphaGo-val, hanem, hogy melyik AI lesz a kihívója. 

Úgy tűnik, a mesterséges intelligencia (artificial intelligence - AI) lesz a következő technológiai forradalom előfutára. Ha emberi beavatkozás nélkül képes lesz tanulni, gondolkodni, még tán érezni is, akkor minden, amit most ismerünk megváltozik egy éjszaka alatt.

Többek között Bill Gates és Stephen Hawking is meg vannak győződve az emberrel azonos szintű mesterséges intelligencia jövőbeni elterjedéséről. Gates szerint még sok időnk van addig, viszont itt az ideje, hogy elkezdjünk beszélni róla. 

Az "ártalmas" emberek olyan személyek az életünkben, akiket inkább elkerülnénk, mintsem időd töltenénk velük. Amikor beszélünk velük, akkor az róluk szól, alig esik szó arról, mi van velünk. Lemerültnek érezzük magunkat a közös időtöltés után, nem tudunk töltekezni a kapcsolatból. Örökké tanácsot kérnek tőlünk, közben nem fogadják meg azokat, nem érdekli őket vagy azt válaszolják, hogy "te ezt úgy sem értheted"... és még sorolhatnám. Lehet, hogy ezek a személyek mások számára nem is "ártalmasak", csupán a mi életünkre vannak ilyen hatással. Mindenki egyéni módon tapasztalja az élete során a hasonló kapcsolatokat, sok különféle változat létezik. 

Mit tehetünk velük? Meddig engedjük be őket az életünkbe? 

1. Húzzunk határokat! Könnyebb mondani, mint csinálni... De gondoljunk bele, mi a kimerítőbb hosszútávon? Hallgatni a panaszáradatot három órán keresztül és utána rongyként hazamenni (ez így menne örökké) vagy egyszer-kétszer erőt venni magunkon a változás érdekében? 

A munka rabjává válni nem újkeletű dolog, mégis az utóbbi húsz évben ismerték el a szakemberek komoly kórként.

Magyarországon először 1919-ben Ferenczi Sándor pszichoanalitikus jegyezte le a „vasárnapi neurózist”. A munkaszüneti napokon az elvonási tünetektől szenvedők fejfájásra, hányingerre, ingerlékenységre, kedvtelenségre panaszkodtak és nem tudtak mit kezdeni magukkal szabadidejükben. Az amerikai Wayne Oates '71-ben használta először a „workaholism” kifejezést. A magyar köznyelvben elterjedt kifejezések a munkafüggőség, munkamánia, munkaholizmus.

Az alább olvasható munkaalkoholizmust mérő tesztet az Egyesül Államokban már több helyen alkalmazzák, de hazánkban még nincs elterjedve. A teszt alkotója: Bryan Robinson, író és pszichoterapeuta, a téma egyik legkiemelkedőbb szaktekintélye. Az angol nyelvű tesztet én magam (Ambrózi Kata) adaptáltam magyar nyelvre a szerző hozzájárulásával és együttműködésével.

A teszt megmutatja, mekkora hajlamunk van a munkaalkoholizmusra. Remek iránymutató, de nem szabad messzemenő következtetéseket levonni az eredményből szakember véleménye nélkül!