Az élet számos területén akkor érhetjük el célunk, ha azt pontosan megfogalmazzuk. Ha pontosan meghatározzuk, mire is van szükségünk, akkor vágyunk elérése könnyebbé válik. Képzeljük el, fogalmazzuk meg, valósítsuk meg!

Amikor fókuszunk pontosan a célra irányul (legyen ez szóban, írásban, gondolatban) az odavezető út egyenesebbé válik. Fontos, hogy ezek az elhatározások akkor lesznek megvalósíthatók, ha konkrétan meg vannak fogalmazva. Például: "Minden nap eszem két szem gyümölcsöt.", "Minden igyekezetem azon lesz, hogy este 10-re ágyban legyek."
Ha csupán azt a célt tűzzük ki magunk elé, hogy "Holnaptól egészségesebben fogok táplálkozni.", sokkal nehezebb dolgunk lesz betartani azt. Először határozzuk meg, számunkra mit jelent az egészséges táplálkozás. "Holnaptól teljes kiőrlésű kenyeret veszek a boltban." Így máris könnyebben vizualizálható a kívánt cél. A megvalósítása is sokkal egyszerűbb.

Az egyszerűségre törekvés kifejezetten előnyös a kaotikus hétköznapokon. Ha pontos tervünk van, nem kell plusz időt szánnunk a nap közepén a megvalósítás kitalálásának. Hisz mikor is szakítanánk rá időt? Szülőként tudhatjuk, mennyire sodróak tudnak lenni a háztartás, a gyerekek, a munka, a spontán megoldandó feladatok... Sokszor csak rohanunk megállás nélkül, este pedig hullaként zuhanunk a párnáinkra. Mikor jut idő az örömteli pillanatokra gyerekeinkkel, párunkkal? Hogyan őrizzük meg az összetartozást, közelséget?

1. Ütemezzünk be rituálékat

Határozzunk meg néhány olyan családi rítust, amit feltétlenül szeretnénk, hogy életünk része legyen. Alakítsuk mindennapjainkat úgy, hogy ezek rendszeresen helyt kapjanak benne. Ha ismétlődnek a kedvelt tevékenységeink, akkor a jó kedvünk, a jó történések is biztosítva lesznek az életünkben. Így nem eshetünk abba a csapdába, hogy a párunkkal a havi randink nem a porszívózásban vagy a nagybevásárlásban merül ki. Néhány példa: 

• Minden reggel megölelem a gyerekem, mikor kijön a szobájából.
• Kéthetente elmegyek kávézni/teázni valamelyik barátommal.
• Havonta szervezek anya-lánya, anya-fia programot, hogy kettesben lehessünk.
• Minden este beszélgetek a gyerekemmel 15 percet elalvás előtt. 
• Szombat reggelente elmegyek sétálni/futni, hogy feltöltődjek.
• Vasárnap délutánonként muffint sütök a gyerekemmel együtt.

Néhány példa csak saját magunkra vonatkozik, nem véletlenül. Kardinális odafigyelni az én-időnkre, megtalálni azokat a kikapcsolódási lehetőségeket, amik feltöltenek bennünket és elég energiát adnak nekünk, hogy a család tagjainak is megfelelő figyelmet tudjunk szentelni.

2. Legyen tervünk a kivitelezésre

Gollwitzertől származik az ötlet, miszerint "Ha X fog történni, akkor Y-nal oldom meg." Azért nagyon hatásos módszer, mert olyan szituációkat lehet vele kezelni, amik automatikus válasz kívánnak. Olyankor érdemes ezeket legfőképpen használni, amikor a gyerekek próbálkoznak a határok feszegetésével. (délutáni pihenő kihagyása, késés az iskolából) Néhány példa:

• Ha a gyerekem nem alszik el délután, elmegyünk kettesben sétálni, nem hagyom, hogy ez elrontsa a napunk.
• Mikor a párom fáradtan hazaér a munkából, egy pozitív dolgot mesélek neki a napi történésekről. 
• Ha a gyerekem viselkedése erőtpróbáló valamiért, először beteszek valamilyen nyugtató zenét és csinálok magamnak egy teát.
• Ha a házi feladat közben konfliktusunk támad, szünetet tartunk, majd tiszta fejjel újra nekiülünk.

Lényeg, hogy legyen néhány előre kigondolt módszerünk a problémás helyzetek kezelésére. Ha látjuk, hogy kialakulóban van egy feszültséget hordozó szituáció a gyerekünkkel, szánjunk időt az átgondolásra, és találjunk ki lehetséges megoldásokat. Sokat segít, ha nem feszülten, a probléma kellős közepén kell kitalálnunk a megoldást.

3. Használjuk a képzeletünk

 A terveink megvalósítását segítő harmadik módszer a képzeletünk aktivizálása. Ha nehéz események elé nézünk, lássuk meg a lehető legjobb kimenetelt, képzeljük el a kívánt forgatókönyvet. Ez is segítheti, hogy valóban jól alakuljanak a dolgaink. 

• A parkba menet közben szülőként képzeljük el, amint a gyerekeink felszabadultan játszanak, hintáznak, kergetőznek, bújócskáznak.
• Mikor a gyermekünk véletlen megvágja magát, a kórházba menet közben képzeljük el, amint az orvosok szakértelemmel, a nővérkék odafigyeléssel fogadnak minket.
• Nyaralás előtt képzeljük el, hogy a vízparton együtt sétál a család vacsora után, együtt nézzük a naplementét, és reggelente nagy öleléssel köszöntjük egymást az ágyban.

A közelgő eseményeket ha kellemes, ha nehéz, érdemes pozitívan elképzelni, de legalább a lehető legjobb kimenetelt meglátni benne. A borúlátás és a pesszimizmus felesleges feszültséget hoz, csak nehezíti az eseményeket. Véletlenül sem azt mondom, hogy minden áron csöpögős rózsaszínben lássuk a világot, ez lehetetlen és önámítás. Viszont többet segít a racionális, optimista hozzáállás; ha szemünk előtt a kívánt cél lebeg, akkor találhatjuk meg az odavezető utat. 

A három pont megvalósítása nem kőbe vésett szabály. Legyünk velük rugalmasak, legyünk magunkkal türelmesek. Haladjunk kis lépésekben, tapasztaljuk meg az apróbb sikereket, így nyerve önbizalmat a további változások eléréséhez. 

A családi életre szabtam példáimat, de talán érezhető, hogy nem csupán szülők használhatják. Legyünk egyedül, párban, gyerekkel vagy anélkül, szeretteink körében bárhol hasznosíthatók a fenti irányelvek. A példákat mindenki alakítsa személyes igényei, vágyainak megfelelően. Kísérletezzünk és figyeljünk arra, mi működik nálunk, mikor érezzük jól magunkat, hogyan érzik jól magukat szeretteink. 

 Hajrá!

A blogbejegyzés Erin Leyba Ph.d. cikkét felhasználva készült, elérhető:  innen